Fagy, hó, ónos eső. Ez mind mind a közlekedők, de méginkább a horgászok ellenfelei. Mégis. Január 16-án kivirult a napocska, tegnap majdnem országos melegrekordot mértek nyugati határszélünkön, a televízió egyik híradójában horgászok látványos pontyugrásokról számolnak be. 

Mi ez? Itt a tavasz? Korántsem. De a néhány hete állandósuló jégnek, fagynak talán igen. Nosza. Talán néhány keszeg, vagy pontyfi éhezik már. Próbáljuk meg. Vajon kiengedtek-e látogatott tavaink? Vajon "harap-e" a hal?  Az 1. tó közáptájon még darabos, de a 2-es talán a tegnapi szélnek köszönhetően jégmentes. 

Tehát adott a terep, adott a feladat. Területfoglalás, etetőanyag bekeverés, huhhh, jéghideg a víz. Merre dobjunk? A megszokott távolságok, irányok januárban nem igazak, tehát próbálkozunk, remélve a nem azonnali akadást. Igen!  A botok, a kapásjelzők helyükön, mi is. Eltelik 10 perc, 20 perc, mozdítás nélkül. Kér valaki egy sört? Hát persze. Előjönnek a korábbi horgász és egyéb történetek, nézzük a vizet a gondosan levágott nádat (vajon sarjad már?...), de kapásunk még nincs. Nem baj. Ma nem is biztos, hogy halat vinnénk haza. Ma elég volt látni a tavat, ma elég volt érezni a simogató napsugarakat, ma jó volt itt lenni.

Aki ezt az érzést még nem élte át, azt csak sajnálni tudjuk, hiszen a jó levegőt, a stresszmentes környezetet, a baráti beszélgetéseket manapság nem pótolhatja semmi. Hamarosan ívik a süllő, rügyeznek a fák, melegít a napsugár. Mind, mind egy üzenet közvetít: szeretünk horgászni, szeretünk a természetben lenni.

Görbüljön a bot!

Üdv

Süllő